Leírás A krétafestékről csak 3-4 éve hallottam először (azt hittem valaki összekeverte a táblafestékkel, hiszen a tábla és a kréta összetartozik : )) Amikor megláttam a színeket, azonnal vettem 3 félét, pedig akkor még fogalmam sem volt, hogy mit fogok lefesteni vele! Beleszerettem a szürkébe, a halvány zöldeskékbe, a púderszínűbe és tervezni kezdtem. Eszembe jutott a szüleim régi kis bárszekrénye, amit óvodás koromban minden nap megcsodáltam, mert világított!, mert tükör volt az alján! és kalap a tetején! A bútor—amit anyuék 1957-ben vettek--barna politúros volt. A lámpa már nem égett, de a férjem megjavította. Az eredeti „kalap” mér réges-rég tönkrement, de varrtam rá újat. A krétafestékről azt olvastam, hogy a festendő felületet nem kell festés előtt csiszolni, de ezt nem akartam elhinni (bocs!), ezért picit „átmentem” rajta egy finom smirglivel. De a kíváncsiság nem hagyott nyugodni, ezért egy nem feltűnő helyen csiszolás nélkül is kipróbáltam a krétafestéket a barna politúrra és láss csodát: ugyanúgy befogta, mint a csiszolt részeket! A festés gyorsan ment, csak ott kellett lassan és óvatosan kenni, ahol a „szára” van a szekrénynek, mert ott egy vékony, aranyszínű fém szegély van a fa szélén és nem akartam azt is bekenni. Szerintem jó lett. Azóta a karácsonyi díszgyertyákat tartom benne. Bár nekem a régi emlék miatt szubjektív a véleményem, de így is remélem, hogy nem csak nekem tetszik!